egészségkert

Sokféle nézőpontból lehet megközelíteni a szabadság témáját, én most egy rövid történeten keresztül fogom ezt megtenni.

Egy hétköznap reggelen kivételesen nem az ébresztőórájára ébredt Anna, hanem egy szokatlan érzésre. Még percekig csukva tartotta a szemét és mozdulatlanul feküdt, próbált visszaaludni. Sikertelenül. Teljesen éberré vált, mert a szokatlan és kellemetlen érzés nem hagyta nyugodni. Fáldalmat érzett, tompa volt és megfoghatatlan. Sugárzott.

Anna próbálta megfejteni, hogy honnan ered ez a rossz érzés, mi lehet a probléma. Mindhiába. Ígyhát úgy döntött, hogy megpróbál ügyet sem vetni rá, hátha elmúlik magától. Elkezdte a szokásos napi rutinját, felöltözött, megreggelizett, készülődött. Bement a munkahelyére, majd 8 óra múlva hazajött. Majd ismét, aztán megint.

A fájdalom nem enyhült, sőt mintha erősödött volna.  Nem tudott másra figyelni csak erre, teljesen lekorlátozta, érezte, hogy megfosztja a szabadságától ez az érzés. Sajgott az állkapcsa, a füle, a feje, a fogai; a fél fején úgy nagyjából mindene.Nem volt jól, gyenge is lett, szenvedett.

Kipróbált pár dolgot, gyógyszert szedett, orvoshoz is fordult, majd hirtelen eszébe jutott valami. Még évekkel ezelőtt tanult egy technikát, amit kipróbálhatna. "Miért is ne. Nem veszítene vele semmit."- gondolta Anna. Fellapozta jegyzeteit, könyveit, de megrekedt. Édesanyja segített neki egy kéztartásokról szóló könyvet nyújtott át neki kissé erőszakosan. Talált benne egy fájdalomcsökkentő gyakorlatot (mudrát) és elkezdte használni a leírtak szerint:

5x5 percig kell végezni a nap folyamán elosztva, vagy ha nagyon felerősödne a fájdalom.

Jobb kézzel: a hüvelykujj a kisujj körmén legyen, és a mutatóujj a hüvelykujj első izületén (a köröm alatt) helyezkedjen el.

Közben bal kézzel: a hüvelyk-, a mutató-, és a gyűrűsujj összeérintve.

Az ujjakat nem kell összeszorítani.

Semmire sem kellett gondolnia közben, koncentrálni sem volt muszáj és hinni sem kellett benne különösebben, csak annyira, hogy kipróbálja és rendszeresen használja.

Anna nem tudta eldönteni, hogy  ettől a gyakorlattól-e, vagy a hagyományos gyógymódoktól, de enyhülni kezdtek a panaszai. Végül arra jutott, hogy valószínűleg mindkettő segített. Megkönyebbült, felszabadult. Újra szabadnak  érezte magát, nem korlátozta a fájdalom.

Pedig ez "csak" egy fogfájás volt, mint utólag kiderült, de minden szempontból megnehezítette a mindennapjait, gátolta a sportban, az örömben, a munkában stb.

Számára ekkor ez az enyhülés volt a szabadság megtapasztalása és ehhez -mint később meglátta- a fájdalom segítette hozzá. "Bár azért szívesen kihagytam volna." - gondolta.